Prológus

 Augusztus 29 - Este [nem fogom dátumozni, csak ezt az egy részt.]

 A pakolás egészen estig eltartott, ezek után már nem volt idő városnézésre. A bulit alapból kizártam, mondván, én nem OLYAN vagyok. Persze...
 Annak viszont kifejezetten örültem, hogy saját wc és fürdőszobát kaptam. Szobatársam sem volt, számomra ez is előnyt jelentett.
 A folyosóról boldog hallgatok rikoltozása hallatszott. Felnéztem facebookra, és egészen addig böngésztem, míg el nem csendesedett a nagy ricsaj. Mindenki elment a bulihelyére.

 A kellemes csendet valami fura törte meg. Kutyaugatás. nem azért fura, mert még nem hallottam, hanem mert tilos állatokat behozni.
 Kinéztem az ajtón. Ajtókapargatás és ugatás egyértelműen a B/28-as szobából jött. Lassan végigmentem, majd bekopogtam.

 - Öhm.. Szia - próbálja túlordítani a srác a kutyáját.
 - Tilos behozni kutyákat... - nézek rá furán.
 - Tudom - sóhájt, majd lerogy az ágyra - Gondolom most befogsz köpni.
 - Nem - rázom meg a fejem.
 - Nem?
 - Ja.
 - És az még túl nagy kérés lenne, hogy el se mond senkinek?
 - Figyelj, már az egész épület tudja, hogy itt van egy kutya. De nyugi, szerintem senki sem köp be. Főleg hogy rajtunk kívül szinte az összes embernek kiesik majd a tegnap este. - mosolyodtam el. Viszonzásul kaptam egy halk nevetést.
 Körülnéztem a szobában. Ugyanolyan mint az enyém, azzal a különbséggel, hogy a bútoroknak nem piros - szürke- fehér stylest adtak, hanem fekete - fehér - szürkét.
 A polcokon könyvek sorakoztak, asztalán egy kis laptop foglalt helyet, ágya széttúrva, rajta az elcsendesedett kiskutya.
 - Hogy hívnak? - térít ki a gondolatmenetemből a srác. Akit még mindig így hívok.
 - Tessék? Ja. Kaposvári Mira. Téged?
 - Angyal Dávid. Egyedül érkeztél, vagy barátoddal?
 - Egyedül. Te? - válaszolok, a kissé szokatlan kérdésre.
 - Lakatos Kristóf. Biztos bejönnél neki. - már értettem a kérdést. Végszóul idegesen, de ravaszan rámosolyogtam, majd otthagytam. Visszamentem a szobámba, és töröltem az egészet. A kutyát, Kristófot, és Dávidot.

Hamar elfáradtam, így hamar ledőltem az ágyba. Átgondoltam mikor is kezdődik az egyetem. Holnapután elseje, aztán még egy hét...